O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka.

Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.

Újszerű a kötetben, hogy minden szólás és közmondás pontos jelentését közli és egyben statisztikai minősítését is megadja. A bevezető tanulmány feltárja a szólások és közmondások mibenlétét, valamint különbözőségüket és hasonlatosságakat. A kötetet záró tárgyköri mutató jelentésük szerint csoportosítva utal a kötetben előforduló szólásokra és közmondásokra.